AMIKOR MÉG…

AMIKOR MÉG…

Amikor még jártam a táncot,
ifjonti hévvel,lelkesen,
szikrákat szórt felém a fény,
a mámor átjárt teljesen,
amikor még csónak ringott
álmaim csillogó vizein,
vágyakozva elmerengtem
a szerelem édes ízein,
amikor még láttam a lányt,
jókedv csillant mosolyában,
érinthettem bársony kezét,
az alkony hűs homályában,
amikor még hó lepte utam,
nevettem parány piheségén,
keringve szállt,nyakamba hullt,
és olvadt bőröm melegségén,
amikor még nem ismertem
sötét titkok mély örvényét,
őszinteség könnyed dala
zengte létem öntörvényét,
amikor még ablaktalan ház
volt jelenbe zárt életem,
nem volt múlt,nem volt jövő,
se büszkeség,se félelem,
amikor még nem akartam
csillagok közt ragyogni,
csak itt lenn,a föld porában
a magas éghez gagyogni,
találtam célt,mint keresztet
/nehéz terhe mondat imát/,
gyermeket oktatni igazra,
elvetélve minden hibát.

Elillant az ifjúságom,
ködbe vész a mindentől távol,
körülvesz a mindenhez közel,
már nem teszek bármit és bárhol,
nem ül bánat vén szívemen,
illatát ontja vadvirágom,
kilépek elnyűtt önmagamból
köszönteni új világom.

2013. november 16.