Fenyves Márk, a küzdés a prófétikusság
és a mozdulat művészének emlékére
ez az igazi pokol nem a tűz és nem az ördögök
mikor a szürkület minden festett kulisszát elborít
amikor a baljós égbe elhallnak az örökkörök
hogy már magának óvja meg a magányát és titkait
mikor magunk elé némán beszűkült égként nézhetünk
mikor magyarázatok nem érnek bennünk és teremnek
mikor rémképeket vetít a szívfalunkra képzetünk
szaggatva vörös függönyét a túlontúl képtelennek
mikor egymásban rajta csend szoborként csonkán osztozunk
a szívünk lelkünk és minden inunk el egyszerre fárad
megígérve hogy az ilyen bűn ellen majd törvényt hozunk
míg a hajnalpíros naptól szavunk zörgő szánkra szárad
mikor úrrá a ténfergés lesz a sietős lábakon
mikor meg egy magyarázat sem igazol és véd bizony
gondolkozva a halálon és a fájó „hiába”-kon
szédülve hogy el ne kapjon partnerként a mélységiszony
mikor mozdulataidban őt hordozod csak magaddal
hogy idétlen fényre próbáld helyette szülni az álmod
kérve hogy gyermeki lelkét ne ragadja el az angyal
nem tudva az időtolvajok ellen mivé kellene válnod
rítusaidat úgy járod a véréjes éjszakákon
érezve az egész világ benned egymagába mélyed
mikor a gondolatoddal egymagad vagy a világon
és a hajnalt várva mintha nem mozdulna néma méhed
benned száz nárcisz és echo nyílik száz fájdalmas árnyék
érezve a lelkednek bús zenéjét fájó ütemét
szárnyak nélkül a kísértés az elmédbe visszajár még
egyre rágó bánatodtól isten is behunyja két szemét
mikor tűröd hogy a méreg forrásként belőled ihasson
mikor magányom temploma elnyeli a szerenádom
mert nincs vigasz mi tengerünk legeslegmélyére hasson
mi úgy tűnik mind mint ócskán zengő szél csupán a nádon
az elemek ellen tartva oda sóhajcsontos melled
levegőhöz próbálva meg jutni a sírt ásó végtől
két kezed márványoszlopként úgy nyugszik csak egymás mellett
megszédülve a kételyek rőt tömjénlehelletétől
a csodáját már magában veled már a halál hordja
nehezebbnek érezve magad minden gondnál és súlynál
mintha a hét legfőbb bűntől terhesedne a mennyek boltja
úgy érezve mintha a bóják között te is a mélybe hullnál
vele ki tükörfényben magát harmóniává varázsolta
Móritz Mátyás
2018 Augusztus 19. Vasárnap
Budapest, Csepel