ANNÁL SEMMI SEM…

ANNÁL SEMMI SEM…

Annál semmi sem sötétebb,
amikor a vágyakozás a fényre vár;
Annál nincs beszédesebb csend,
ha kiáltani kéne, de hallgat a száj.

Annál semmi sincs távolabb,
mikor barátokat gyűlölet választ el;
Annál nincs nagyobb szerelem,
ha kérdésem – Mért éltem? – benned választ lel.

Annál senki sem gonoszabb,
aki a hite nevében ölni képes;
Nagyobbat nem tudsz hazudni,
ha azt mondod, hogy az életem nem véges.

Annál nincsen keményebb szív,
mit a léggyel beköpött szem nem lágyít meg;
Vajon melyikünk a bátrabb,
ki gátat épít, vagy medret ás a víznek?

Annál semmi sem lehet szebb,
ami elfelejteti veled a csúnyát;
Melyik szem világtalan, mi
már akkor is vak, még mielőtt kiszúrnád?

Vajon van-e annál gyorsabb,
aki az eszével mindenkit megelőz?
Örökké csak akkor élek,
mikor tízszer fölállok, ha tízszer lelősz.

Annál nem találsz drágábbat,
amit önzetlenül adnak, ha nincs semmid;
Szegény akkor vagy igazán,
ha nem tudsz már megosztani mással semmit.

Ha boldognak érzed magad,
valahol valaki ezért boldogtalan;
Hogy élhessek, te meghalsz – az
ok elrejtve mindig az okozatba van.

“ANNÁL SEMMI SEM…” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves Attila! Minden versszak egy-egy elgondolkodtató megállapítás. És mindegyik igaz a maga módján.
    Üdv: Kati

Szólj hozzá!