ZÁRÓFÉNY
apró zárófény a szerelvény végén,
egy távolban elvesző halvány csillag,
ami a földön fut, fénylő síneken
miket a valóság koptatott tegnap,
a vég nélküli utak szerte-szét folynak,
csak a pillanat ragad meg, s nem magad
“lépsz”, egy bábuként élsz a történetben
és az a vércsepp ott hamar felszárad
Kedves Imre!
Átérzem versed mélységét és értelmét. Nyugodjék békében.
Neked pedig Isten adjon erőt a folytatáshoz.
Szeretettel: Viola (l)
Nyomaszto versedet szeretettel olvastam,bar nem vigasztalt meg !
Szep, kifejezo soraidhoz gratulalok !………Babu:)
Kedves Imre!
Előbb-utóbb mindenki rákerül arra a bizonyos fénylő sínre. Vagy maga lép rá, vagy mint bábu kerül a vonatként robogó élet kerekei alá. Tetszik a versed.
Üdv: Kati