Hála

Hála

Titkolt könnyeimmel árad,
apad a zajgó folyó,
tegnap még vizében reszkettem
mint Hold, mint hulló csillag.
A kék ringás tovább csobog,
a szél a parton kuporog,
rézbőrű leveleken táncol
a lemenő nap sugara.
Csend van, csak hálaima szól,
lelkemben angyali kórus.
Alázat zeng az ég felé.
Szárnyat növesztett a remény.

“Hála” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. Drága [b]István, Rita, Csilla, Viola[/b]

    Köszönöm a sorokat és a kedves megértő szókat.

    Szeretettel, ölerléssel: Ica

  2. Kedves Ica!
    Gyönyörű természeti képekben mondott Hála-Imádban, ott a végén a Remény és ez nagyon jó.
    Szeretettel: Viola (f)(l)(f)

  3. Hello kedves Ica !
    Köszöntelek örömmel olvastam szép hangos gondolatid .Kivánok szép tartalmas napokat vidám alkotókedvet neked. maradok baráti tisztelettel és üdv neked .shf/Istvan

Szólj hozzá!