Te, meg én…
Húsz éve annak, hogy ismerlek,
azóta rendületlen szeretlek.
Betűkkel leírni képtelenség,
szavakkal elmondani nem lehet.
Önző, gonosz ez a világ,
Te, csak Te vagy jó benne,
Veled szivárványszín életem,
Nélküled hamuszürke lenne.
Szelíden melengető napsugár Vagy
álmaim roskatag, sápadó egén,
gyógyír Te vagy búra-bajra
ha elapad mély medrében a remény…
… Bús keblem puszta szikla,
s lelkem is tömör kő,
hol csak elvadult tövis,
és keserű magvú üröm nő.
Ápoltad, gyomláltad rendületlen,
sokszor megszúrtad magad,
most értem csak meg igazán
imába fulladó fájó szavad.
Torz szívemben remegve,
s kuszán fut a fösvény vér,
nyers hullámain fohász rebeg:
“Kérlek, bocsáss meg a fájdalmakér'!”
…Ha majd meggörbül az idő velünk,
s az öregkor ráncos ölén
visszagondolunk majd a múltra,
csak a szépre… Te, meg én.
Bordány, 2011 április 4.
Ezzel a költeménnyel szeretnék egy kis időre elbúcsúzni Tőletek, Önöktől.
Az élet olykor produkál váratlan eseményeket, most is ez történik. Távoli vidéken, nekem idegen környezetben, idegen emberek között kell helytállnom. Teszem mindezt humán beállítottságom okán… most ott nekem kell lennem, nekem kell segítenem.
Amint tudok, jelentkezem!
Isten áldjon mindenkit
:)riston alias Zádori-Molnár Ágoston
Köszönöm, Keni!
Visszajövök nemsokára, két-három hónap lesz a "küldetésem", de aztán minden a régi kerékvágásba döccen, jönnek a szonettek és társai.
Barátsággal:
;)riston
[b][center][color=#0033ff]Kedves :(riston !
Fájó szívvel olvasom a versed végén, hogy egy jó időre itt fogsz hagyni minket és nem csodálhatjuk tovább kiváló műveidet vissza nem térésedig,,,
De van amikor az élet egy embert máshová helyez, mert ott nagyobb szükség van rá bizonyára,,
Kívánom, hogy bárhova vet az élet – találd meg mindig önmagad, hiszen mint írtad is olyan vagy mint a kőszikla, csak lelked enyhe és olvadékony legalább is itt hagyott verseidben,,,
Ez a versed méltó búcsúzás, nem is írhattál volna szebb és jobb összefoglalót a feleségeddel együtt eltöltött két évtized során,,
Meghatóan szép, és őszinte kitárulkozás lett ez a versed is,,,
Bár merre fogsz járni mi mindannyian várunk vissza,,,
Addig is Isten legyen veled és kedves családoddal !
A viszontlátásig,,,,
Barátságommal !
– keni -[/color][/center][/b]
Köszönöm Rita!
Az eleinte fergeteges szerelem mára már szeretetté csitult…
Hála minden szavadért!
Szeretettel:
;)riston