Az ősz

Az ősz

Vénülő arcát ködbe rejti az ősz,
szín kavalkádját átszövi már a rőt.
Megritkul, lassan eloszlik a homály,
felragyogtatja az ég fénymosolyát.

Tar ágról hull egy – egy elkésett levél,
utolsó könnycsepp, csendesen földet ér.
Avar színén jár körbe a napsugár,
követi nyomát enyészet, elmúlás.

Néha röpke szél vidáman sodorja,
ősz estéjét majd fagyos télbe vonja.
Alvó világra hullat fehér havat,
szunnyad az élet takarója alatt.

Schvalm Rózsa

(2018-11-09)

“Az ősz” bejegyzéshez 7 hozzászólás

  1. Drága Rózsa!
    Gyönyörűséges versed örömmel olvastam.
    Szeretettel: Viola (f)(f)(f)

  2. Kedves Keni!

    Köszönöm szépen kedves véleményedet és gratulációdat.

    Szeretettel: Rózsa

  3. Kedves Tibor!

    Köszönöm szépen tetszéssel olvasásodat.

    Szeretettel: Rózsa

  4. [b][center][color=#ff6600]Kedves Rózsa !

    Nagyon szép és lírai ez az őszi versed !

    Gratulálok !

    -keni -[/color][/center][/b]

  5. Kedves Rózsa !

    Gyönyörű versed tükrözi örök szép szezonunkat
    Szeretettel olvastalak és gratulálok
    Tibor

Szólj hozzá!