Idő
Az idő furcsán hullámzik,
az élettel csak játszik
mint csapodár szerető,
tegnapi gondolat ébred a mában,
mint tavalyi fű száradó,
fakó kóca ősz hajamra.
A hullámok lassan sodornak,
fekszem széttárt karokkal,
elmerülök az időben.
“Idő” bejegyzéshez 1 hozzászólás
Szólj hozzá!
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Kedves Rita…
Az idő a miénk….az Isteneknek, a túlvilágnak nincs rá szükségük mert az idő nem múlik nekik, csak mi mérjük a történéseket az idő sodrában….még jó, hogy az emlékezés is a birtokunkban van, így a szép dolgok sem múlnak el…
üdv
iMRE