Életérzés

Életérzés

Bölcs sosem voltam, már nem is tehetem
arcomat a fény felé én már nem vihetem
a tavaszok gyorsan elszálltak felettem
holnapom feledjem, vagy ne is keressem.

Hangjegyeken lépdelt évtizedes életem
hol hamisan,hol szépen szólt én nekem
tavasz jöttével az álomból ébredő énem
telente megfagyott a rideg hideg szélben

Lehettem volna a nyárban bölcsebb talán
szeretet fényem össze gyűjthettem volna tán
életem dallama lehet nem szólna hamisan
hangjegyeimmel azt hiszem nem jól játszottam

Kondoros 2018 november 4 Oláh Péterné Jntyik.

“Életérzés” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Kedves Erzsike !
    Nagyon szép soraidat szeretettel olvastam !

    Azért nem kellene ennyire lebecsméreljed magad .
    Már az a tény ,hogy ilyen szépeket alkotsz bôlcsebbé tett !
    Gratulálok…..Babu(l)

  2. [b][center][color=#ff6600]Kedves Rzsike !

    Ebben a versedben mindenféle érzéseddel számot vetettél és visszaemlékeztél, már ez is azt jelenti, hogy megint csak bölcsebb lettél,,,
    Ne kicsinyeld le magad, ha más sem teszi körülötted !

    Szeretve !

    – keni -[/color][/center][/b]

Szólj hozzá!