Boldog percek

Boldog percek

Megtanultam szeretni a perceket
órákig nézni a felettem vonuló felhőket
ma nevettem, ahogy az úton bőrig áztam,
vízzel telt utakon cipőmet megáztattam.

Kérdően néztél rám, féltettél biztosan megfáztál
én meg csak nevettem, kabátom levettem
vízzel telt cipőmet az esőre kitettem,
te meg csak figyeltél, mosolyogva nézhettél

Semmiség, csak esett, ilyen kis dolgokra oda sem figyelek
kellenek, az ilyen bolondos kedvű percek,
boldog perceket gyűjtögetek mostanában neked, hogy nevess
ha együtt nevetünk meglátod mindig és minden sikerülhet.

Kondoros 2018 május 16 Oláh Péterné Jantyik

“Boldog percek” bejegyzéshez 7 hozzászólás

  1. egy kis eső nem számít, hiszen csak víz 🙂

    Élvezni kell az életet, és nem teherként cipelni!

    Gratulálok versedhez!

  2. Életvidám vers ez Rzsike!
    Gyerekkoromban imádtam elázni, nevetni vidáman, ma már nem ugyanaz.
    Szeretettel olvastam: Ica

  3. Kellenek az életünkbe a bolondos, nevetős percek is.
    Az eső a szabadság, és tisztítja a lelket.

    Örömmel olvastalak most is Rzsike.
    Szeretettel: Icu(f)

  4. [b][i][center]Köszönöm Rita, itt éppen úgy eláztam, hogy csak nevetni tudtam magamon,mert kiválasztottamn szerencsésen azt a 10 percet mikor zuhogott. 🙂 De nevettem,a férjem meg csak nézett,…miért is.Hát tehettem volna mást? [/center][/i][/b]

Szólj hozzá!