Pókhálók közt

Pókhálók közt

por fedte élet
pók szőtte hálók
bolyongó lelkek
hangyányi morzsák

magas a léc
rezeg a térben
érdektelenség
feszül a levegőben

mi fáj és kinek
ez ma lényegtelen
távol vérzik a seb
nem elviselhetetlen

az énünk fontosabb ma
mocskosan futunk
a forró pokolba

“Pókhálók közt” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Kedves Rita!

    Pedig, ha tudnád, hogy régebben tőlem optimistább ember nem volt a földön 🙂 Hát ide jutottam sajnos. De minden gödörből van kiút szerintem. Látod már most is tör előre a régi optimizmusom.

    Örültem Neked! (f) Melinda

  2. Drága Melinda, remek verset írtál Kissé kesernyés, s így jól érzékelteti a minket körülvevő világ negatív színezetét.
    Ölellek. Rózsa

Szólj hozzá!