Az idő múlása
Furcsa hangulat fut a tájon,
Lopott csókkal vágyott szerető,
Hogy mohón mindent fölzabáljon,
Romlott a perc – nem is ehető!
Hazug világból érkezett meg,
Lapult a szép remények mögött,
Adott időt a vétkeseknek,
Koldus, de királynak öltözött.
Köddé vált egy fáradt kapcsolat,
Nem maradt más, csak egy vélt álom,
Tűnt a fény … közel az alkonyat,
Szívemet így visszacsinálom.
Ennél már olvastam sokkal jobb verset Tőled, kedves János, kicsit összecsapottnak érzem, A rímeid előtt le a kalappal! 🙂