Lángoló szerelem

Lángoló szerelem

Szemeivel végig nézett,
menthetetlenül megigézett
mosolygott,karjai közt tartott,
élveztem minden pillanatot.

Szerelmem ágaskodott mint
a tenger,ami határt nem ismer.
megmutatta mi az igazi öröm,
ajka túltett minden képzelődőn.

Szédítő ölelésben kezdtünk,
új pózokban mindent kiéltünk,
szakadékok torka csupa kéj,
magához húzott a buja mély.

Mint két vad,élveztük magunkat
amíg testünk végleg lelankadt.
Mit lehet még várni ettöl az éjtöl
combjai fénylettek a lázas kéjtöl.

Kilobbant a lámpa, túl sok amit
látott,csak a kandalló pislákolt.
Tébolyúlt vágyódásnak vége,.
megpihentünk egy kis időre.

Tarthattam ölelve,kit ölelni vágytam
kinek szivébe,lelkébe beleláttam
Csak hálás lehetek annak, kinek
lángjaiban ifjúságom hamvadt.

Ágoston Tibor
2018 Arizona

“Lángoló szerelem” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. kedves Ági !

    Ez az egy ami a legjobban kielégít ebben a zürös életben.
    Szeretettel köszönöm,hogy olvastál

    Tibor

  2. [color=#660099]Kedves Tibor!

    Fantasztikus érzések, érzelmek szálaiból szövődött e versed az emlékezés szédítő forgatagában!
    Szeretettel gratulálok!(l)(f)

    Ági[/color]

  3. Kedves Rita !

    Az emlékek megfizethetetlenek amit tartjáj bennünk az életet
    Köszönöm az olvasást
    Szeretettel : Tibor

Szólj hozzá!