Léggömb Etelka Lám
Léggömb lebeg fent az égen
szerelemnek tűzlángja éget.
Egy szegény koldus dúdolva lépeget
szégyelve, elszakadt rongyos gunyáját.
De se baj, vigan él s jókedve határtalan.
szíve repes, álmában táncot jár.
Szép hölgye selymes pázsiton lépked
s mellette félénk őzgida szökell.
A zöld lombokat langyos szellő lengeti
és a vadrózsabokrok illatát szépen tereli,
mikor a két fiatal kezét összekulcsolja,
egymáshoz simulnak, mint két rózsaszál.
Ezüstös ködbe vész a suttogó nádas,
álmat őrzi és békét ígér a csillagos éj,
s csendes szóval hívja a derengö hajnalt,
mikor a Nap aranykoronája felragyog már.
Göteborg 2016-02-04 Etelka Lám
Kedves Viola!
Köszönöm, hogy olvastál, szeretettel: Etelka (f)
Kedves Etelka!
Olyan a versed, mint egy színes, elszálló léggömb, a gyönyörű Természet felett, amely elszáll az álmok birodalmába, itt hagyva mindenféle embereket.
Szeretettel: Viola (f):](f)
Kedves Ica!
Örültem, hogy ide látogatál, szeretettel: Etelka (f)
Kedves Etelka!
A szép természeti képek csak léggömb a koldus számára.
Megható versedhez szeretettel gratulálok: ica