BETEG AGYAK

BETEG AGYAK

Mára túlzottan sok lett belőlünk,
a józanok kisebbségben vannak,
mert új tartalmat adtunk az agynak,
– Ez hátrányunk lesz-e vagy előnyünk?

Értelme csak akkor van az észnek,
ha hatalmát hátadon nem érzed,
és nem magáért él, hanem érted,
ha kell, parancsolni tud a kéznek.

Van, ki azt hiszi magáról, Einstein,
de nem tudja, hogy minden relatív,
kit búzaközt a pipacs csak vakít,
és letarol mindent, mint a kombájn.

Ki uralkodik, az degenerál,
csak az őrült kívánkozik trónra;
az sosem hallgat a józan szóra,
ki egyben király is, meg generál.

Vak tükörben torzul a karakter,
és nem ismer magára az agyunk,
a kazánba túl sok szenet rakunk,
habár tilosat jelez a bakter.

A beteg agynak kell az ellenség,
a gyűlölet táplálja dicsfényét,
ezerszer meghalt, de ma is él még,
nélküle biz` isten jól ellennék.

Az Énünk nő, ha sorvad a kéreg,
az önkontrollnak látszik hiánya;
amit tálal, azt gyomrunk kihányja,
hiszen minden gondolata méreg.

A végén eltűnik a külvilág,
magát önmagába temeti el,
gödrét ássa saját kezeivel,
de sírján sosem lesz egy szál virág.

Melyik agy volt a rossz és melyik jó?
– Egyszer mindenki majd maga választ,
s e kérdésre akkor kapunk választ,
ha korrigál az evolúció.

“BETEG AGYAK” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. [b][i][center][color=#cc0000]Kedves Attila !

    Versed bölcs, tanulságos és következetes, és látni belőle mi merre mutat és halad,,,

    Megint csak nagy érdeklődéssel olvastalak !

    Barátsággal !

    – keni -[/color][/center][/i][/b]

Szólj hozzá!