Kezét nyújtja feléd
Fenn a csillagok felett,
hol a béke vár,
ott ül trónján a Teremtő,
Isten és Király.
Ott a csillagok felett,
kinyújtja kezét,
hol trónja előtt összeér,
a Föld és az Ég.
Akié minden hatalom,
aki mindent tud és ismer,
aki teremtette a világot,
ő hajol le hozzád! Isten!
Már rád is vár régóta,
mint szerető apa,
csak tedd kezébe életed,
egy áldott éjszaka!
Mikor a sírás összetört,
a bánat sokszor meggyötört,
jöjj hozzám a lélek útján,
s tőlem kapsz, majd új erőt!
Ne várakoztassuk akkor 🙂
Köszönöm a hozzászólását!
[b][i][center][color=#cc0000]Kedves József !
Megnyugtató szép versedhez gratulálok, mert jó tudni, hogy a földön a lelkünkre valaki már vár !
Üdvözlettel !
– keni -[/color][/center][/i][/b]