Aslan visszatér

Kívánok tiszta elmét, szívet, és hozzá tiszta lapot,
hogy kövesd léha csábítód, a kalandnak hívó szavát;

kívánok cselekedetet, mi eltörli a maszlagot,
hogy megélj minden előtted álló nappalt és éjszakát.

Kívánom hogy értsd a költőt, hogy szeresd az őrült flótást,
hogy verse legalább neked ne legyen ócska és talmi;

kívánom hogy többet remélj magadtól mint a csalódást,
mint aki nem akarja álmait, és magát megcsalni.

Kívánom hogy mellkasodat bú és bánat ne feszítse,
amikor már nincs, ne rágódj és döbbenj már rá a voltra;

kívánom hogy a tetted el, az értelmét ne veszítse,
ragyogó napot gondolj magadnak az üres égboltra.

Kívánok bölcs döntéseket, és sorra gyártott terveket,
emelt fővel veszíts ha kell, és becsületesen akarj győzni;

kívánok egy sokat érő jövőt, miben hinni lehet,
melyben a csoda, minden nap hozzád akar dörgölőzni.

Kívánom hogy a mások véleményét, ne is tartsd észben,
hogy el ne csüggedj, mert a győzelmed lesz az ősi babér;

kívánom hogy hinni tudj Te a boldog befejezésben,
hogy el hidd: megrázva a sörényét, a tavasz visszatér.

Kívánok magamnak (ha szabad), mély értelmű verseket,
hogy valóságossá lett Múzsám, kitöltse a lényeget;

kívánom hogy ne is őrizd a megszenvedett perceket,
hogy ne legyen olyan sötétség, mi elnyomná fényedet.

Kívánom hogy a költő szavát ne vesd az árnyékszékbe,
hogy magadra vedd, saját feladatod oroszlán részét;

kívánom hogy csukott szemmel ne utazz a reménytelenségbe,
hogy elfogadd a sors bölcs, és könyörületes rendelését.

Kívánom hogy kívánságom, a szíved magába zárja,
legyen ami képes felrázni, ami közben megrettent;

kívánom hogy életed a hiszékenység ne táplálja,
hogy ne tartsa benned fönn, semmi az elviselhetetlent.

Kívánom hogy kalapács helyett, legyen kezedbe másod,
hogy jól játszd, ha kezedbe csak rossz lapokat is osztanak;

kívánom hogy gyász, és bánat se gáncsolja haladásod,
mert a mély bánatok felett, a felhők szertefoszlanak.

Kívánom hogy Isten helyett, Te teremtsd meg a földet,
hogy ne legyél ellenségem, ha nem is vagy jó barátom;

kívánom hogy megláthasd a saját, tündöklő jövődet,
kihívásokkal és lehetőségekkel a látóhatáron.

Kívánom hogy a lemondás, soha ne legyen pajtásod,
engedd hogy a véletlenek is csak előre hajtsanak;

kívánok Neked olyan lelked, mi elbírja kitartásod,
hogy a mások szabályai, Téged kordába ne tartsanak.

Kívánom hogy megférjen Benned minden láng, minden parázs,
át se akard gondolni, hogy mit mondanak az ostobák;

kívánom hogy meg ne törjön a keserű tapasztalás,
hogy gondolj rám, mikor majd eljönnek a régen várt csodák.

Kívánom: ne gondolkozz a múlton, és az új dátumon,
melyben békében fogsz élni, magaddal és a világgal;

hogy tovább fojtathasd a harcod, ezen a szubsztrátumon,
mint aki már örökre leszámolt a kivagyisággal.

Móritz Mátyás
2017 December 30. Szombat
Budapest, Csepel