Búcsú hugomtól
Elveszett a VOLT
Nincs, már kitől kérdezzem, hogy is volt?
Húgom elment, temetjük.
Nővérem visszavonult…
Magába
Ha minden elveszettnek hiszel is
Mindent megtalálsz…
Én, aki a múltból vagyok,
Még átadom a titkokat.
Jó lenne eltemetni…
És elszökött a Jelen is.
Elmentél.
Tegnap elmentél.
Ígérted, láthatlak még…
Emlékeid itt hagytad a lelkemben
Senki nem viheti el
Könnyeim szívembe vésték.
A tenger vége.
Nincs, ne keresd.
Nincs.
Minden hullám ujjat rajzol
Morajlik, és ha belenézel, nem vagy többé.
Elsodorják a gondolatok.
Fájdalmamat neked elmesélhetem
Mert mély, felkavaró, és nehezen csitul.
Kedves Jolán! Szeretettel olvastam megható versed! Az Úr adjon vigasztalást! Szeretettel! Adri
Kedves Jolán!
Szomorú versed mély bánatról árulkodik. Fel kell készülnünk, hisz egyszer mindannyian távozunk, csak emlékek maradnak utánunk.
Szeretettel: Viola (f)
[b][i][center][color=#990066]Kedves Jolán !
A végső búcsú mindig nehéz, de megmaradnak róla az emlékeid, és kérdezheted nyugodtan, hogy hogyan is volt? – biztosan minden kérdésedre megfelel,,,
Béke legyen mindenkor vele !
Szeretve !
– keni -[/color][/center][/i][/b]