Megfagyott lelkek
Mint kihűlt jéghideg szobában,
vacognak a megfagyott lelkek.
Nem látnak, s hallanak, nincs ki segítsen,
csak szomorúság, gond és baj tör fel,
s kérdik: – Hol van az Isten?
Szívükben állandó alkonyat,
hiába hasad a virradat fénye.
Feltörő sugarú, színpompás segélyük,
jégpáncélt olvasztó,
egyetlen reményük.
Mint kihűlt jéghideg szobában,
vacognak a megfagyott lelkek.
Bár árad a napfény, ereje nincsen.
Nem hatol szívük mélyéig,
hogy melegítsen.
2017.12.15.
Itt vagy te is? Itt vagyok ragyogok én is!
Ez de jó vers!
Igen. Így van azokkal, akik kiégtek már, vagy többet csalódtak annál, amit hitük szerint el bírnak viselni. Azt az istent keresik, aki tulajdonképpen bennük van…
A vers nem rólam szól, hála Istennek.
Kedves Keni!
Köszönöm, hogy elolvasta!
Sajnos sok ilyen ember van, akiért bármit is tennének, semmi sem ér célt.
[b][i][center][color=#6600ff]Kedves József !
Talán az itt a baj, hogy nincs egymásra figyelés, és akire az emberek akik lelkileg fagyoskodnak, csak a szeretet a törődés és a gondviselés, no meg a hit adhatna segítséget, de nekik is lépniük kellene a nyitás felé,,,,
Megértéssel olvastalak !
– keni -[/color][/center][/i][/b]
Köszönöm Kata! Örülök, hogy tetszett. Nem sok ilyen szomorú versem van, jobban szeretem a vidámabbakat, még ha azok nem is ilyen komolyak. A következő ennél vidámabb lesz.
Nagyon szép vers! Igaz, borzasztóan szomorú, de gyönyörűen megfogalmaztad!
Gratulálok! (f)
Kata
Kedves Rózsa!
Köszönöm a hozzászólást, viszont úgy gondolom, hogy nem mindenki gondolja így, szerencsére én sem.
Azt tapasztalom, hogy van, aki meghallgat, megfelelő hozzáállás esetén.
A kérdésed jogos – csak sajnos nincs, aki meghallgassa. Jól megírtad, remek "számonkérés".
Gratulálok mély-tartalmú, őszinte soraidhoz. Rózsa