Átkozódunk
Valahol egy falucskában,
nincs nyugalom az utcában.
Szomszéd néne két kecskéje,
a salátát lelegelte.
Több sem kellett a másiknak,
neki támadt az asszonynak:
– Megbánja még egy életre,
hogy kis kertem tönkre tette!
Legyen kendnek ezer baja,
törje ki a rossz nyavalya!
Száradjon ki a szája!
Combig legyen gipszben lába!
Dagadjon meg a nyelve!
Tépje szét juhát a medve!
Bénuljon meg a keze!
Fulladjon a tóba bele!
Egye meg a rák a gyomrát!
Részeg verje szét a boltját!
Tolvaj lopja el a termést!
Varjak egyék meg a vetést!
Szökjenek el állatai!
Legyenek, majd rémálmai!
Verje ki magát a láz!
Dőljön össze, este a ház!
Dögöljön meg holnapra,
rokonsága, s állata!
Pénzétől megszabadítsák!
Tűzifáját, mind elhordják!
És, ha ez mind nem elég,
verje ki a két szemét!
S dolgát végezve boldogan,
hátat fordítva elrohant.
2018.01.05.
Kedves Keni!
Hát, örülök, hogy tetszett! Szerintem még lehetett volna folytatni, de már untam.
Néha mindenféle marhaságból írok, ha eszembe jut.
[b][i][color=#993300]Kedves József !
Ebből aztán jó kis csetepaté lett,,,
Kíváncsi vagyok tudtad volna e még tovább szórni az átkokat?
Ilyet is régen olvastam itt,,,
Gratulálok !
– keni -[/color][/i][/b]
Én sosem gondoltam volna, hogy lehet verset írni az átkozódásból is 🙂
Úgy látszik mindenből lehet, csak akarni kell.
Ez aztán igen nagy átokverés, hallod! 🙂 A mindenit annak az asszonynak! A máját rágja ki a kánya!