Barátság

Barátság

Lehetnék barát egy rohanó világba,
Ölelő kezem feléd bátran kitárja.
Bajokat látva lelassítok melletted,
Érezve gondodat, sírok is helyetted.

Lehetnék rubin ki ujjadon ragyogna,
Kezedet fogva, hosszasan csacsogna.
Irigylő szemektől, csordultig játszma,
Mi mennénk el az asztaltól utoljára.

Lehetnék sejt mely tapad ered falára,
Rajz mely festve van tested homlokzatára.
Nem gyorsítanák tömeg hívó szavára.
Adnák hittet kettőnk becsület szavára!

Lennek barát ha te is nagyon akarod,
De tudnád viselni e “vászondarabot”?
Megszokott életünk eljátszott nyugalom,
Egy rohanó feszített munkaunalom.
20180103

“Barátság” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. [b][i][color=#993300]Tisztelt "hagyomány" !

    Januárban az ünnepek után már kissé kimerültünk bizony és fáradtak vagyunk,,,
    Te mégis egy szép verset írtál egy példaértékű barátságról, mely mindenben megállja a helyét, mert barátoknak lenni nemes – jó dolog,,,

    Szép és tartalmas versedhez szívből gratulálok !

    – keni -[/color][/i][/b]

Szólj hozzá!