Közöny

Közöny

Hatalmas közöny alakot ölt,
üszkös fekély a múló időn.
Hiába erőlködik a szándék,
kiderül, milyen is ez a játék,
a játék a kirakatok fényén.
Nincs kezemben harangkötél
a vészben én megkongatnám,
nem lenne ideje a közönynek
rátelepedni, széles e világra.
Torkig telt már bűnnel a gyáva.
Hűtlen hozzánk a hit a remény,
magasan van a harangkötél.

“Közöny” bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. Kedves [b]Rózsika Lajos, Pilla[/b]
    Nagyon örülök, hogy olvastátok a versem és egyetértetek velem. A közöny bármilyen térem elviselhetetlen.
    Szeretettel, üdvözlettel: Ica

  2. Kedves Ica, magasan van, ez tény, de mire is való a jelképes létra?
    Harangozzunk minél többen, hiszen a közöny elviselhetetlen. Maradandó sebeket okoz, melyek nehezen, sőt alig gyógyíthatóak.

  3. "Nincs kezemben harangkötél
    a vészben én megkongatnám,
    nem lenne ideje a közönynek
    rátelepedni, széles e világra."
    Drága Ica!
    Igaz, figyelemkeltő a versed, gratulálok!
    Szeretettel: Rózsa(l)

  4. [b][i][color=#993300]Kedves Icám !

    Kesernyés versedet értem és jogos is, meg az is, hogy ezt így megint tömören fejtetted ki,,
    A közöny talán a mi legnagyobb saját ellenségünk, és másoknak sem áll jól – vajon miért tesszük mégis az életünket ennek árnyékába?

    Szeretettel olvastalak ! 🙁 :@ :]

    Ölellek !

    – keni -[/color][/i][/b]

  5. Mondanivalójában is remek ez a vers Ica! Bár elég pesszimista hangja van. Talán nem is olyan hűtlen az a hit és a remény. Csak néha csapong ki…

Szólj hozzá!