Jégvilág
Viaszbőrű télnek megvillan fogsora,
metsző, jeges szélnek suhint az ostora,
szilánkos bolyhai a dermesztő fagynak
erdőkön, mezőkön hűs zúzmaralazsnak,
kopasz hegytetőre csontszín kucsmát horgolt,
falura, városra kókuszpelyhet morzsolt,
ködpalástban suhan, jégszakálla lebben –
márvánnyá vált világ megkövült könnycseppben,
kristályos burokban vérző csipkeágak
hűvös, bíborcsókot küldenek egymásnak,
ezüsthold könnyezik áttetsző gyöngyöket,
jégkásás frissítőt – csermelyből öblöget,
ablakok tükrében fagytekintet zordul,
jégrózsák szirma közt egy vacogást koldul,
mohón pöfékelnek kormos kémény-pipák,
köddel takarózik a színtelen világ…
Drága Szerzőtársaim! Nagyon szépen köszönöm a megtisztelő figyelmet!
Szeretettel és barátsággal: Piroska(f)(l)
Nagyon szép! Szeretettel! Adri
[b][i][color=#993300]Kedves Piroska !
Te nagyon színesen és sok szóhasználattal váltakozva – nagy tehetséggel megáldva tudsz mindig szebbnél-szebb verseket írni és mindig tartod magad a téma középpontjában, mint ebben is, mely számomra csodálatosra sikerült megint,,,
Egész lehűlt a kezem a sok hideg olvasatán, most amikor írom neked ezt a választ,,,
További szép verseket kívánva, ami már tőled mindig elvárható !
Sok szeretettel !
– keni -[/color][/i][/b]
Remek vers ez Piroska! Szabályos 12-es vezet végig és pompás képek váltakoznak a sorokban. A végkicsengés épp oly zord, mint maga a tél. (f)