“Én mindig azt
mondtam, hogy én azt
a halat szerettem vóna
mögfogni amit
nem fogtam mög, mer
az mindig több vót.”
– szólt a szikár halász.
Éltető remény:
– erdő közepén –
átdereng a fény.
Göcsörtös fák
egymást altatják.
Pezsdül a zöld,
ébred a föld.
Boldogság,
– odvas fák –
madarak lakják.
Áldott esteledés,
arany tükröződés.
Fekete felhők terjednek,
tejfogak elvesznek.
…füst és szenny
a városba menny…
“Én mindig azt
mondtam, hogy én azt
a verset szerettem vóna
mögírni amit
nem írtam mög, mer
az mindig szöbb vót.”
– szól a sóvár firkász
Kedves Rita!
Megtetszett a népies örökség és gondoltam, hogy továbbadom(au) Janna
Kitti!
Gondoltam, hogy hatni fog Rád a bölcs, humoros mondás;) Janna
Rózsa!
Lassan sétáltam és hagytam, hogy az élet szóljon(f) Janna
Áhitattal olvastam a soraid, mert én is úgy vagyok, mint a szikár halász. Az után áhitozok, ami nincsen. 🙂
Ölellek Janna!(f)
kit
Jannám! Bocs a csúnya kifejezésért, de ez illik rá: baromi jó! Nagyon tetszenek életszagú soraid. Rózsa