Álom – 2

Álom – 2

Búg a szél,
lombokban hajladozva.
Szívekben megdobban egy érzelem.

Sűrű erdőbe érsz,
csend sem lélegzik.
Lépteid lezúduló szikláknak robaja.

Gyermek vagy.
Félelem nélkül vársz eljövendő pillanatokra.
Oly ifjan – még tiszta emlékekkel.

Csodálod az egyszerű,
de rettegést nem keltő
ismeretlenséget.

A nap melege nyugtat…
Csak egy boldog àlom az,
az idő, amíg felnőtté válunk.

Kisizsák ; 1991. Február 27. Szerda.

“Álom – 2” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Kedves Kitti és Keni.
    Köszönöm hogy olvastàtok a versemet.
    Igyekeztem felnőni,s úgy érzem sikerült.
    Tisztelettel. felétek.
    Bakos Attila Péter.

  2. [b][i][center][color=#cc3366]Kedves Petru !

    A felnőtté válásnak is megvan a maga útja és módja és erről jól írtál !

    Olvasód !

    – keni -[/color][/center][/i][/b]

  3. Szép merengés. A felnőtté válás először az érzelmi életben kell megtörténjen. Van, aki örökre gyerek marad. Hatvan évesen is felelőtlen, önbizalom hiányos, tartás nélküli. A versed rámutat, hogy te más leszel.

Szólj hozzá!