Boldogságkeresők

Boldogságkeresők

Ha minden boldogtalan csatasorban állna,
s boldogságért küzdene életre halálra,
ott volnának sokan, ifjak, idősek,
boldogtalanságukat feladnák örökre.
Talán tudják, hogy kellene élni,
keserű életüket jobbá tenni,
fásult tömegek remények nélkül,
vad akaratuk boldogulni készül.
Nincs időd az érzelmek viharában,
megremeg szíved, lelked vágyában
bizalommal egymáshoz közeledni,
szerelembe esve boldogan élni.
Mikor férfi, nő hetykén mondja,
megszerzem akihez kedvem van,
büszkeség lakja már keblüket,
szégyentelenül boldogságot temetnek.
Ahogy a kudarcok körbejárnak
sorra elhalnak a szerelmi vágyak,
családok romokban hevernek,
csak azért, hogy boldogok legyetek?
Elhalnak érzelmek, esélyek mint őszi parkok,
mit tisztelet, vonzalom meg nem tartott,
ott dúl az erőszak, a kegyetlen,
életünk lett sajnos védtelen.
Boldogságkeresők ne induljatok hadba,
ülepedjetek le az élet viharában.
Érdemes várni a remélt társra,
őszintén várj a boldogság kék madarára.