Szultán
Tíz év után
Vánkosán ülve a szultán
Unja már háreme táncát,
Szívesen töltené inkább nászágyát.
Elindult hát feleséget nézni.
Olyat, ki nem gazdagságát nézi.
Bazárok árusai, értékes portéka.
Most lesz szükség a fortélyra.
Ősz öreg ház oldalán koldul.
A szultán tekintete felé fordul:
Vén ember, add ide rongyos gúnyád,
Vedd magadra aranyingem, turbánom és szablyám.
Hála neked, nagy jó uram.
Lásd, vénségemre idejutottam.
De minek a csere?
Ostoba, ki fényes mentét koldusbotra cseréli le.
Asszonyt keresek, értékeset.
Aki a belső mélyet látja, nem a kinti fényeset.
A koldus mosolyog, nevet.
Felség, hallgasd meg történetemet:
Nem voltam mindig utca hulladéka,
telt nekem is fényes ruhára.
Egy fiatal fiú lépett hozzám:
Adjam oda rongyai helyett fényes gúnyám.
Mert vágya egy olyan lány,
Ki szemében isten, bálvány.
Nem te voltál az, szultán?
De igen, látod. Mit akarsz ennyi év után?
Kálóczi Balázs