A legszebb ajándék

A legszebb ajándék

Bontogatom a csomagom,
az első réteg alatt bámuló
nagy szemek, aprócska kezek,
édes mosolyok rejlenek.
Felbátorodva bontom tovább
csupaszív kedves kis csomagom,
ölelő karok nyújtóznak felém,
puszik záporoznak az arcomon
s én gyönyörködve veszem karomba,
milyen drága, milyen szépséges
és az enyém. Ahogy tovább bontom,
nőni kezd a csomag és egy
királylány/fi toppan elém.
Cserfesen fecseg, be nem áll a szája,
kérdez és mindent tudni akar.
Nem győzöm a sok kérdést megválaszolni,
de meg se várná, már futni akar.
A következő réteg meglepetést takar,
a kamasz lány/fiú csupa titok
és ő sem leli az utat magához,
egyszer boldog, máskor szorong.
Érzem, hogy most kell megragadni,
szeretni, megérteni,
ráérünk még a titkokat
felfedni/megfejteni.
Az utolsó réteg mögött már
egy érett ifjú áll, nem kisbaba,
nem is gyermek ki türelmesen
arra vár, hogy kibontsam az ajándékom,
lehámozzak minden réteget és megtaláljam
magamba/benne a legnagyobb kincset,
a lényeget, hisz amikor szárnyait bontogattam,
tanítottam, nem pusztán neveltem,
néha keményen sokszor gyengéden
gyönyörű emberré szerettem.

“A legszebb ajándék” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. [b][i][color=#990000]Kedves Katalin !

    Csomagot bontani nagy izgalom, pláne, ha ilyen eleven és többrétegű és, hogy meglásd mi lesz a vége ahhoz sok idő kell várakozás és türelem,,,,

    De neked úgy látom megérte, mert egy szép nagy legény lett felnőttként belőle !

    Érdekes és meleg hangú versednek örültem !

    Szeretettel !

    – keni -[/color][/i][/b]

Szólj hozzá!