Elvette eszemet

Elvette eszemet

Fess menyecske Lenke,
messze mereng este,
gyermetegen kedves
szerelmetes szeme.

– Kedvesem, jellemed,
megnyerte lelkemet.
Beleremeg testem,
de, elvetted eszemet.

– Jer velem te Lenke,
felmegyek egy hegyre!
Kellemesen csendes,
fekete fenyvesbe.

– Nem lehet, mert kertemben,
szedret szedek vedrembe.
Estefele gyere be,
s lesz gesztenye, derelye!

– Jer velem te Lenke,
elmegyek egy helyre.
Ezt lesse meg szemed:
Egy remek rejtekhelyet!

– Messze feljebb, keleten,
rettenetes helyeken,
hetven kecske, meg egy fecske,
leheverve szendereg.

Lenke nevet, keble remeg,
kedveskedve csendben felel:
– Lelkem szeret, de nem megyek,
mert engem, e hegy eltemet!

– Elveszhetek Lenke,
mert szeretlek epedve,
belebetegedtem,
fekete szemedbe!

– Ne hergeljen kedves,
de, legyen engedelmes,
mert nem kell nekem este,
egy esztelen szerelmes!

“Elvette eszemet” bejegyzéshez 9 hozzászólás

  1. Még azon is csodálkoztam, hogy 9 összefüggő versszakot és kb értelmes kerek történetet összehoztam.
    De a vers be van fejezve, nem írnám tovább.
    Köszi Keni, hogy olvastad.

  2. [b][i][color=#990000]Kedves József !

    Ilyenek a kecskerímek, amikor a kecske rí – mek,,,

    Csupa e betűs magánhangzókból állóversedet nem lehetett könnyű ilyen hosszan megírni, pláne, hogy még a tartalom is igazodjék szépen hozzá !

    Remek e vers eleje, de lehetett e neked kedved, hogy befejezd ?

    Gratulálok !

    – keni -[/color][/i][/b]

Szólj hozzá!