bűneink alliterációkban
szétszórt szógyöngyök szemétbe szóródva
fakulnak fagyott félreértésekbe,
keserű kételyek képekben, kiakadva
láthatatlan lelked lebomló létezésében,
időtlen idők ígértek immár idejemúlt
végtelen vágyakat, vadul variálva
szerelmes, széthullt szirmokat
a sárba süllyedt bevallott bűneinkre
köszönöm szépen Margó
üdv
iMRE
Kitti
sokszor a "vélt" bűnök is
Szép alliterációk!(f)
"sárba süllyedt bevallott bűneinkre"
A versed végén van a lényeg. A bűnök, az igaziak, mindig megbosszulják önmagukat…
Babu
Jól látod….a magány fáj a legjobban….pokoli
üdv
iMRE
Kedves Keni
Bár igyekeztem tartalommal is feltölteni, de itt a hangsúly az alliteráción volt….szakmai hiba 😀
üdv
iMRE
"szétszórt szógyöngyök szemétbe szóródva"
Nagyon szomorú .Kong a magány !(l)
Gratulálok ….Babu
[b][i][color=#990000]Kedves Imre !
Ez nekem egy kissé elvont versed lett, de azért kiértettem belőle ezt meg azt,,,
Az alliterációhoz gratulálok !
– keni –
[/color][/i][/b]