Kései dal

Kései dal

A hajnal némán borul a tájra,
hol köd szitál, a fény opál.
Meztelen fák bőrén lepereg
az eső csendesen, tűnik a pompa.
Korhadó kórón károg a holló.
Elhulló levelet ringat a hűvös.
Hosszú léptekkel siet az ősz.
Halk patakban sárga Nap henyél.
A fény mezején árva cseppek
lesznek újra kósza fellegek.

“Kései dal” bejegyzéshez 13 hozzászólás

  1. Drága [b]Zsófi, Rita, Kitti, Keni, Lajos, stefanicus, Babu[/b]
    Köszönöm a kedves soraitokat. Örülök, hogy tetszett!:)
    Bocsássatok meg, de ma nem valami jó a kedvem, jövök talán holnap…
    Üdvözlettel: Ica

  2. [b][i][color=#990000]Kedves Icám !

    Szép szavakba öltöztetted a természet, és annak részleteinek örök körforgását,,,
    Jó volt olvasnom versedet – mert nyugalmat áraszt,,,

    Szeretettel !

    – keni -[/color][/i][/b]

  3. Micsoda remek, természeti körforgás van a versben! Gratulálok Ica!
    Szeretettel(f)
    kit

Szólj hozzá!