ÉS VANNAK, NEM IS KEVESEN…
/Köszönet a mai fiataloknak/
Két idős ember,
a férfinél bot,
lépni szinte
már alig mer.
Havas a táj,
csúszik az út,
s az ő lába már
nagyon fáj.
Nejének keze
vigyázza lépteit
óvón,
hisz messze
az orvos,
kiről tudja,
ha oda jutnak,
és kell,
segít.
Taxira nem futja
már egy garas;
villamos lépcsője
nagyon magas.
Nyilalló derék,
gyenge a kéz,
fellépni arra
nagyon nehéz.
Erős akarat,
menni kell,
példát mutatva,
nem hagyja el
magát,
hadd lássák
az unokák,
Nagyapa
nem adja
alább.
Ekkor felpattan
két fiatal,
ülőhelyét
szeretettel
átadja.
Bár fáradtak,
hisz éjszaka,
egész hajnalig
mulattak.
A két idős ember
köszöni,
meghitt
mosollyal
leül,
egymás szemébe
nézve
látja,
hálakönnyet
hullat
élete párja.
Budapest, 2018. január 20.
B. Moravetz Edith
Drága Kitti!
Köszönöm kitartó olvasásod s simogató elismerő szavaid!
Szeretettel: "picurnagyi" (f)(l)(f)
Drága Keni!
Nagyon bízom benne, hogy sok ilyen létezik!
Köszönöm!
"Picurnagyi"
(l)(l)
Örömmel olvastam ezt a versed Picurnagyi!
[b][center][color=#6600ff]Kedves Picurnagyi !
Ezek ma már igazán kevesek közé való meghitt pillanatok !
Gratulálok !
– keni -[/color][/center][/b]
Drága Margitkám!
Ez ad számomra hitet, hogy előbb-utóbb az ilyen fiatalok veszik át a staféta-botot tőlünk!
Köszönöm elismerésedet!
Szeretettel baráti ölelésem: Edit (f)
Drága Rita!
Szívből köszönöm együtt érző szavaidat!
Nagyon jó olvasni, hogy nem csak mi találkoztunk ilyen emberséges fiatalokkal!
Megkeresem az említett novelládat — amint kissé nyugodtabb lesz az életem — Férjemet ugyanis pénteken műtik, s most az előkészítésekkel vagyok nagyon elfoglalva.
Szeretettel: Edit (l)
[color=#6600cc][i]Drága Editke!
Nagyon tetszik pozitív kicsengésű versed!
Igen,vannak ilyen fiatalok is!
Szeretettel:Margit(l)[/i][/color]