Integetsz

Integetsz

Megyek,…mondom csendesen,
majd várlak, szólsz vissza türelmesen.
Vigyázz magadra, intek feléd,
szeretném ha te is ezt tennéd.
Az utca végéig integetsz,
honnan én is vissza intek neked.
Mint a kisgyereket, én téged ,
te engem féltesz, jaj csak el ne ess,
drágán mérik már nekünk a földi perceket.

Kondoros 2018 Január 21 Oláh Péterné Jantyik

“Integetsz” bejegyzéshez 9 hozzászólás

  1. Erzsikém, a nyugodtság és szeretet uralja versedet, példakéül állhat a mai ifjúságnak, hogy miért érdemes aggódni egymásért, a szeretetért.
    Szívből grat. Zsófi.

  2. [b][b][i][i][center]Ica azt is írhatnám,…..mondom néktek mi mindíg ,…..integetünk:) Köszönöm,hogy itt voltál, és megint.(l)[/center][/i][/i][/b][/b]

  3. [b][i][center]kENI,AKKOR NEKED NINCS MEG EZ AZ ÉLMÉNY.
    Nekem ez megadatott, és máig integetünk egymásnak a sarokig,míg el nem tünik a kerékpáros, vagy éppen a kocsival haza utazó.ÉN A PÁROMNAK,HA ÉPPEN ÚTRA KELEK.
    BARÁTSÁGGAL:Rzsike[/center][/i][/b]

  4. [b][center][color=#6600ff]Drága Rzsike !

    Ezek a mély, és igaz szeretet szép gondolatai,,,,

    Életemben én is sokat utaztam főleg vonattal Vásárhely és Pest között, de engem soha senki nem kísért ki az állomásra – nem hogy még integettek is volna, de az én világom eg szomorú világ volt akkor régen,,,,

    Jó volt olvasni a versedet !

    Barátsággal ölellek !

    – keni -[/color][/center][/b]

Szólj hozzá!