ÁLMOK
Ó, álmok, olykor milyen furcsák is vagytok!
Őszintének tűntök, de végül becsaptok,
S ártatlan gyermekből reggelre bűnös lesz.
A gondolat gazdagnak hiszi önmagát,
De lágy sodrásába hullámot tör a gát,
Hogy átbukhasson rajta uszadék és roncs.
De mégis, minden este párnán a fejem,
s várom, hogy egyszer igazat mondjon nekem,
s ne úgy ébredjek – mint eddig minden reggel –
hogy magam és álmom
aprópénzre váltom.
Helló Kitti és Kenii!
Van egy teória, miszerint, amikor alszunk, az a valóság, és amikor ébren vagyunk, az pedig az álom. Így mindkét alkalommal hazudhatunk.
Köszönöm a kommentárokat
A
Jó vers! Az éberálmot te határozod meg. Az alvás alattit meg az emlékeid. Melyik hazudik vajon? 🙂
[i][color=#cc0000]Kedves Attila !
"Anyám az álmok nem hazudnak,
borítson bár a szemfödél,,,,*
Nem hiszem el, mint ahogy Te is írod az álmok szinte mindig hazudnak és jó esetben reggelre eltűnnek, de ha aprópénzek megmaradnak is belőlük még ébredés után – ne várjuk hogy azokat beváltja majd valaki,,,
Örültem versednek !
Barátsággal !
– keni -[/color][/i]