Hajnali ködben

Hajnali ködben

Hajnali ködbe vesző messzeségből
feljött a Nap, a fényben szinte égnek
a harmatgyöngyök égszínkékben.
Ámulva nézem, bodza tenyerében
fennakad, nem is egy gyöngyszem,
cseppenként párolognak fel az égre.
Rezzen a szellőben, olajzöld levélen
páradús éden, a közös égbolt fénye
elhomályosul, mint áldozati füstben
a halk ima a templomi csendben.

“Hajnali ködben” bejegyzéshez 14 hozzászólás

  1. Kedves [b]Rózsika, Kitti, Máris HS, Horla, Keni, István, Etelka, Rita, Évi(bogyi)[/b]
    Köszönöm szépen a figyelmeteket és kedves soraitokat!(l)
    Szeretettel: Ica

  2. Kedves Ilona!
    Nagyon szép a versed, gratulálok: motoz (f)

  3. Hello kedves Ica ! Gratulálok szép hangos gondolatidhoz ,örömmel olvastam, szép, költöi képeid¨.üdv :shf/Istvan

  4. [i][color=#cc0000]Kedves Ica !

    Hasonlatokkal szépen teletűzdelt finom, lágy, képi versedet jó volt egy lélegzetvétel alatt elolvasni, és feloldódni benne – olyan szép,,,

    Szeretettel !

    – keni -[/color][/i]

  5. Nagyon szép képek.
    A nyári ködök valahogy nekem is szimpatikusabbak a télinél!

  6. Lírai képekben ábrázolod, ahogy a bodzáról felszáll a pára. És köd lesz belőle. Igen jó érzéked van a képi megmutatásban. Szép vers.

Szólj hozzá!