Némaságban
Megszoktam lassan álmaim
a soha meg nem tett vétkeket
a ki nem mondott beszédet
az érdektelen szerelmeket.
Megszoktam a szótlanságot
az intelmeket ,nyugtalanságot
a tébolyul keringő gondolatot
csóktalan hideg éjszakákon. .
Megszoktam e furcsa világom
a zavarosan ébredő tudatom
az éjjeli sötétségben mormogok
nagyon nincs más választásom.
Megszoktam a friss panaszom
most már szinte hagyományos ,
eltűnő barátaimban csalódok
így szótlan múzsám is elhagyott.
Méltósággal bátran hordozom
az új évben rám ragyogó napom ,
a hálómat lassan mélyre bocsátom
ami az enyém ,csak azt foghatóm .
Másnak könnyű préda vagyok ,
álomittasan mindent szokhatok
belső kényszerem magával hordoz
míg rajtam tolatnak ősi álom vagonok.
[i][color=#cc0000]Drága Babukám !
Kissé szomorú, de érthető versedben kerestem a leglényegesebbet és megtaláltam ami e versre és rád most a legjellemzőbb lehet;
*Méltósággal bátran hordozom
az új évben rám ragyogó napom ,
a hálómat lassan mélyre bocsátom
ami az enyém ,csak azt foghatóm .*
Szomorú a vers, de mégis tetszetős,,,
Együttérzéssel olvastalak !
– keni -[/color][/i]
Kedves Babu!
Néha valóban nem segít a némaság és a megszokás. Változtatni kell! 🙂 És csak mi magunk segíthetünk saját magunkon.
Szeretettel olvastalak: (f)
Kata
"Megszoktam lassan álmaim
a soha meg nem tett vétkeket
a ki nem mondott beszédet
az érdektelen szerelmeket."
Nem kell mindent elfogadni…és a némaság sohasem segít!
Gratulálok a vershez! (f)
Kedves Babu!
Idővel már mi mindent megszokunk és nehezen fogadjuk be az újat, pedig néha kellene.
Szeretettel olvastalak, üdv Lajos.(f)
Kedves Babu !
Idővel mindent megszokik az ember,tanul belőle,hogy a türelem az,ami nyitva hagyja az
ajtót. Érdeklődéssel olvastam versedet
Szeretettel gratulálok
Tibor
Nem úgy néz ki, mintha tényleg elhagyott volna az a múzsa! 🙂 Tetszett ez a vers.