MEGSÚGHATNÁM…

MEGSÚGHATNÁM

Megsúghatnám az újra éledt vágyat,
hogy szép szavakba öntsem lelkemet,
hisz forrón tör fel bennem a csodálat:
Öröm és kín, hogy visszajöttetek
könnyekbe fulladt édes rezzenések,
napfénybe burkolt gyengéd-magzatok
Merjem vagy hagyjam kiönteni szívem?
Belül még furcsa, hogy újra itt vagyok…
Bilincsbe zárt múltam most kitárom
Magasba szökken tőle az öröm
Véremből fogant halvány sorsvirágom
Ledöntötte komor börtönöm

Megsúghatnám, de hangosan kiáltom
Ujjongó láz, mely újra bennem él
Írnom kell, ha nem is olyan álmom,
mely rajtam kívül még tízezreké

Nem tehetek róla, hogy belőlem
egyéni vágy, magányos hang zenél
Nem bánom, ha megvettek
Csak ne sajnáljatok ezért!

Eger,1971.tavasz

“MEGSÚGHATNÁM…” bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. Köszönöm az együttérző, sok kedves szót. Egy 17 éves lány (még nem asszony, nem anya)
    egész másképp gondolkodik, mint egy "érett" nő…de azért a szívét-lelkét ugyanúgy teszi ki a közösség elé, mint egy igazi felnőtt. Szeretné, ha elfogadnák, tetszene, amit ír, de a lázadás is ott van még benne – mindent lehet, csak sajnálni nem! Örömmel olvastam minden hozzászólást, jól esett. Szerető öleléssel. Rózsa

  2. Kedves Rózsa!

    Engem megnyugtattál és nem vetlek meg. Sőt! Minden tiszteletem a Tiéd. Örülök, hogy ezt a régebbi versedet is megosztottad velünk. Kiemelném négy sorodat, ami legjobban tetszik:

    " Bilincsbe zárt múltam most kitárom
    Magasba szökken tőle az öröm
    Véremből fogant halvány sorsvirágom
    Ledöntötte komor börtönöm"

    Gratulálok szeretettel: Melinda(f):]

  3. Ugyan, Rózsa! Ki a fene vetne meg, amikor ilyen pompás verseket írsz?

  4. Mindenkinek köszönöm a kedves látogatást, megjegyzéseket oldalamon. Rózsa

  5. [b][center][color=#663399]Kedves Rózsa !

    Aki ezért a versedért megvetne Téged, az utána rögtön meg is kell, hogy kövessen,,,
    Mert mi manapság amatőr írók nem csinálhatunk forradalmat, vagy nem írhatunk világmegváltó verseket s ezt nem is várja el tőlünk senki,,,,

    Az hogy Te már 1971-ben ilyen csodás verset írtál magadról és szétszórtad most is közöttünk, megosztva ezzel örömödet ki tilthatná meg és vajon miről i írhatnánk mi nélkülözhetők, ha nem saját örömeinket vagy bánatunkat,,,

    Olyan szép ez a erse éa azóta csak úgy öntöd magadból a szebbnél szebb alkotásaidat, szerintem ezét régen már kijárt volna egy babérkoszorú, de most jó hogy ha csak megjelenhet egy ilyen kiválóan jó közösségi oldalon és aki a verseket szereti itt olvashatja is őket, köztük a Tiédet is,,,,

    Fogadd angy gratulációmat és barátságunk nevében ölelésemet !

    – keni –

    [/color][/center][/b]

  6. Drága Rózsa!
    Csak nyugodtan tárd ki, ami a szívedet nyomja. Bár, elég régen írtad ezt a verset, de fő, hogy itt vagy.
    Szeretettel: Viola (f)(l)(f)

  7. kedves Rózsa !

    Érdeklődéssel olvastam vallomásodat,gratulálok
    Tibor

Szólj hozzá!