Nem kértem

Nem kértem

Nem kértem az első lélegzetet,
csak a másnapos borotválatlan orvos
durva mozdulata préselte tüdőmbe
azt a marék oxigént mitől ráokádtam
az anyámból lopott véres habot,

és milyen lesz az utolsó lélegzet?
vélhetően oxigén hiányos és majd nem lesz
a közelemben egy részeg orvos,
hogy hátba vágjon:
– végy levegőt ha élni akarsz!

“Nem kértem” bejegyzéshez 13 hozzászólás

  1. Ilona

    A vége felé már sejti az ember. Én még ezt az évet szeretném végig élni…talán sikerül….

    üdv
    iMRE

  2. Kedves Rita

    tökéletesen igazad van….nem kérjük a születést, nem várjuk a halált….közben próbálunk élni…..sok szép és szép pillanat mellé becsúsznak rosszak is…..valahol rajtunk múlik minden….

    vagy mégsem?

    üdv
    iMRE

  3. köszönöm szépen Attila

    "A halálra születünk"…..a köztes rész pedig csak elszalad….sajnos…

    üdv
    iMRE

  4. Kedves Imre!

    Születés és halál. Életünk két legtermészetesebb része. A köztes rész már nem mindig az. Remek ez a vers. Tetszetős és elgondolkodtató, hat. Elismerésem hozzá.
    Tisztelettel: GéeM.

  5. Kitti…

    Kicsit dramatizálni kellett….a köztes idő persze fontos, de a két vektor a lényeg….

    van egy ilyen verssorom valahol: "jöttünk, megyünk, éltünk?"

    köszönöm, hogy olvasol 🙂

    üdv
    iMRE

  6. Babu…

    mert egy folyamat, hiszen "halálunkra születünk"…

    üdv
    iMRE

  7. Az ellentétpár két irányú vektora döbbenti meg az olvasót. A születés és halál pillanata, amikor az első, majd az utolsó légvételre kerül sor.
    A közti idő, talán nem volt annyira pozitív számodra, hogy ne ezen töprengj. A vers realista, kemény és döbbenetes.

  8. Kedves imre.
    Nagyon jól kigondoltad a születésed ,meg majd a végsóhajodat.
    Remekül összekapcsoltad a kettőt !;)
    Gratulálok szeretettel…..Babu(f)

  9. Etelka…

    még jó, hogy a bábaasszony szakmai nulla volt….és élsz…..

    bizony élünk még….(bár lehet jobb "odaát")

    üdv
    iMRE

  10. Keni…
    ez az én szokásos élet-halál párhuzamom….korom szerint ítélve meg a dolgokat….

    üdv
    iMRE

  11. Kedves Imre!

    Én sem kértem a bábasszonyt, hogy tovább dobjon, mert " bebugyoláltan az ágyra dobott "ez nem életképes"! s otthagyott.
    De, az a jó, hogy még vagyunk.
    Gratulálok!
    Üdv. Eteel

  12. [b][center][color=#663399]Kedves Imre !

    Senki se kérte, és, hogy mi lesz a vég az majd mindenkinél kiderül,,,

    Üdvözöllek !

    – keni -[/color][/center][/b]

Szólj hozzá!