Étrendem a vers
Verset vacsorázok, verset reggelizek,
csak nem hagyhatom, éhezni lelkemet.
Mi maradjon bennem, hogyha az eltűnik,
kormosak lesznek az aragáz dűnék?!
Délben is verset eszek, az tart karban,
ezt nem követeltem, nem is akartam.
Adta az Isten, kiválasztott kedvére,
hogy minden rózsabokrát, en metszem szépre.
Tűskétlenítsem, és azt megtakarítsam,
ha jönnek értük, szóval andalítsam.
Kínáljam a rózsát, és megismertessem,
illő ajánlattal, kincs legyen a kézben.
Kemény lelkek rácsát, feszíteni tudjam,
a legszebb rózsaszálat annak szakítsam.
Aki miatt délután is a vers táplál,
s Ki miatt éjjel csüngük a szavak vállán.
Ez tehát mostan örök étkezésem,
bitófa testemnek, nyakamban az érem.
Lehet hízlal a szó, vagy csak úgy elfogyok,
mint árva gyermek, Ki ételhez nem jutott!
2018.01.21. (Saját. B. A. )
[b]Elmagyarázom.. ! A verset megszemélyesítettem, mint rózsaszálat. 🙂 Köszönöm ! :)[/b]
[b][color=#cc0099]Kedves Angika !
Azért én még itt nem tartok, mert nekem a pacalpörkölt is legalább annyit ér, már ami a táplálkozásomat illeti,,,
De hogy hogy jönnek ide a rózsák s azok kínálgatása?
Te tudod !
Szeretve !
– keni -[/color][/b]