Téli szép…

Téli szép…

Leemelte a Nap aranykoronáját,
másnapra eltette tündöklő csodáját,
gyémántszobájában fényingét levette,
hűs felhőpárnáján fejét pihentette…

…ezüst Hold üstökén csillagporos mámor,
általa utat lel egy eltévedt vándor –
nem zavar már senkit csendes monológja,
elkíséri messze hűvös télnek csókja,

kristályalkonyokon gyöngyös csillagpettyek
kialvatlan várnak – sajnos, szárny-szegettek,
óceán-hajnalok tajtékja elmosta,
távoli tűzmadár fénye aranyozta,

aranyló köntösben visszatért a hajnal,
illan a fák felett gyöngyöző kacajjal,
felkelő bíbortól hegytetőkre bomlik –
tengernyi zuhatag – dérhaja leomlik…

“Téli szép…” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. "aranyló köntösben visszatért a hajnal,
    illan a fák felett gyöngyöző kacajjal,
    felkelő bíbortól hegytetőkre bomlik –
    tengernyi zuhatag – dérhaja leomlik…"

    Kedves Piroska!
    Verseid a művészi szinten állnak. Gyönyörűség olvasni őket. Gratulálok!(f)
    kit

  2. [i][color=#990033]Kedves Piroska !

    Megint hoztad a tündöklő, szép formádat, ami Tőled már meg is szokott !

    Szeretettel !

    – keni -[/color][/i]

Szólj hozzá!