Mint a fáklya

Mint a fáklya

Hideg vízben mossa arcát a kék hajnal.
A szél hason fekszik még, a folyó vizén
átloccsan a nesz, szomorúfűz rezzen,
a víz tükrében csodát lát a napsugár.
Rebbenve pihen egy fészekaljnyi csend.
Araszol még a fény, ezüstfehér nyárfán
nyugtalan rügyek mocorognak halkan.
A bús felleget szellő szórja szerteszét.
A Nap fején nagy, égő szalmakalappal
felgyújtotta, égett, mint fáklya a tavasz.

“Mint a fáklya” bejegyzéshez 15 hozzászólás

  1. "nyugtalan rügyek mocorognak halkan."
    Milyen szép képek,többek között ez is.
    Gratulálok!

  2. Kedves [b]Keni, Rita, Babu, Kitti. Lajos, Rózsika[/b]! Nagyon szépen köszönöm a figyelmeteket. a gratulációkat.(l)
    Szeretettel: Ica

  3. Drága Ica!
    Csodaszép, egyedi képeid most is elbűvöltek.
    Szeretettel gratulálok! Rózsa(l)

  4. Utánozhatatlan képeid és hasonlataid gyönyörködtetnek. Gratulálok szeretettel! 🙂

  5. [i][color=#990000]Kedves Ica !

    Szép ez a képi versed is, és úgy tűnik ki belőle, hogy már Te is nagyon itt látnád a tavasz idejét, de még adjunk neki egy kis időt,,,

    Szeretettel !

    – keni -[/color][/i]

Szólj hozzá!