AZ ÖRÖK KÉRÉS

AZ ÖRÖK KÉRÉS

Látod, ma már könyörgésre fogom,
hiszen erre megvan minden okom,
csak lohadnának a belső lángok,
háborgó lelkemben csendre vágyok.

Nincsen panaszom, sem bősz haragom,
szitok helyett, nyelvem leharapom,
nem locsogok, mint a partifecske,
szám hallgat, mintha gombócot nyelne.

Az lettem, mint tengerben a folyó,
vagy egy puskacsőből kilőtt golyó,
melynek hangját víz sodrása adta,
vagy a puskapor, ha lökött rajta.

De egytől agyam még mindig retteg,
ha a szóözön fojtogat lelket,
szavak, melyekben nincsen értelem,
mert csak a mély gyökerűt élvezem.

A lelkem akkor majd nyugalmat lel,
ha a kérdésre, mit Kharón ad fel,
válaszolni egy igennel tudok,
mikor a kuvik majd nekem huhog.

“AZ ÖRÖK KÉRÉS” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. [b][i][color=#0033cc]Kedves Attila !

    Ez valóban egy örökre szóló kérés,,,,
    Nagyszerű verset írtál, ami teljesen telítve van belső tartalommal,,

    Azt tanácsolom, hogy mielőtt egyeztetsz Kharónnal – előtte egy jó nagy aranypénzt tegyél a nyelved alá, hogy ladikjával véletlenül se a pokolba a gyehennába vigyen a folyón ladikjával, mint holt lelket, hanem evezzen inkább a zöld sziget felé és ott tegyen partra az Elíziumi mezők talajára,,,,

    Barátsággal !

    – keni -[/color][/i][/b]

  2. Szépen szerkesztett remek vers. Az elbújtatott kérdésre a válasz, ott a kapuban, hát gyönyörűség. Szeretem én is az "Igen" embereket.

    "De egytől agyam még mindig retteg,
    ha a szóözön fojtogat lelket,
    szavak, melyekben nincsen értelem,
    mert csak a mély gyökerűt élvezem."

    Ez is igen! 🙂

Szólj hozzá!