Valahova visz az út
Szép lelkűek csicseregnek,
szívhez szólón énekelnek,
lelkek húrján danolásznak,
érzelmesen fuvoláznak.
Terelik a megvakultat,
orron fogott nyomorultat,
szerencsétlen süketeket,
bénát, sántát, gyermekeket.
Viszik őket minél messzebb,
mély sötétbe, egyre lejjebb,
eltompítva, tévelyegve,
vezetik egy sötét helyre.
Szép lelkűek zongoráznak,
kedveskedve kihasználnak,
hiúságot legyezgetnek,
sikert és pénzt, emlegetnek.
S elkábulva, boldogan,
az öröm, siker, elrohan.
De, mire szabad leszel már,
az élet helyett, pokol vár.
Örülök, hogy tetszett Rita! Természetesen sok mindent bele lehet képzelni…
Most nem arról írtam, hogy a maga hibájából, hova jut valaki, és a másikat hibáztatja, hanem, mikor a kiszolgáltatottat, még kiszolgáltatottabbá teszik, szándékosan.
Csak ne cserélgessünk, kérem! Ez nem interaktív vers….:@
Tehenke, én is ismerem ezt a fajta "jószándékú törődést". A versed azért is jó még, mert simán behelyettesíthető más konkrétum is kis helycserével és remek, ragyogó helyzetképet kaphatunk… Szóval nekem nagyon tetszik! Jó kis tehenes! 😀
Köszi Attila !
Hogy is van ?"Az ember embernek farkasa"
Jó a versed mondanivalója,meg jók a remekül szerkesztett páros rímek. Tetszik!
Üdv. Attila
Ez az emberek legalja, akik tökéletesen gátlástalanok, báránybőrbe bújt farkasok, akik megragadva és vissza élve mások gyengeségével, kiszolgáltatottságával, a kilátástalanságba viszik és a kiszolgáltatottságba taszítják azokat, akiket sikerül megkörnyékezni. Csak finomabban fogalmaztam.
Neven feljebb.
Köszi, hogy olvastad, Csilla!
Nagyon kiábrándult ez a hang, kedves Riskatehén vagy hogyan szólíthatlak? 🙂 Kik ezek a széplelkűek? Van egy tippem, de én másképp nevezném őket 🙂