Utolsó mohikán

Megosztás
 | Nyomtatás | 11 hozzászólás | 576 megtekintés | Kategória: Beküldött versek| Szerző:

Utolsó mohikán

A széken ledobott ruhák hevernek
tudom kedves , örülsz létemnek
a nyári melegben nedves a hajad
nézel szótlan,nincs semmi szavad.

Szobád falai képekkel van tele
tudom te vagy a képeknek ünnepe ,
a szoba lilás fényekben ragyog
hajamon a napnak sugara csillog .

Kezedben minden színesé válik
mint indián tollai színekben világit ,
mi arcodról s szemedből hiányzik
mind szívedben van, ott pompázik.

Nem vagyok jó helyen észre veszem
a nyári melegben a fagyos hideget ,
bár vártál engem,de nem én hiányzom
hiányoznak színek , vérzik szívedben

az elképzelt ecsetek a festőtáblán ,
szerelem nincs,de nem is hiányzik
utoljára egyszer a pohár megtelik
majd eltűnsz mint egy utolsó mohikán.

“Utolsó mohikán” bejegyzéshez 11 hozzászólás

  2. [b][i][color=#0033cc]Kedves Babukám !

    Gondolom ezt a versedet már régebben – igazi fénykorodban írhattad, amikor még tapasztalok hiányában minden duplán és sokszorosan fáj, főleg ha nem azt kapjuk amire vágytunk, mert valami, vagy valaki az utunkba – elé állt vagy közénk,,,
    Mindegy,, A versed ettől lett szomorú és kesernyés szájízű, de gondolom ennek már az emlékén is túl tetted azóta magad !

    Szeretettel és megértően olvastalak !

    – keni -[/color][/i][/b]

  4. Kedves Ica.
    Nagyon szepen koszonom!
    Ez egy regebbi versem ,amikor azt gondoltam ,
    hogy az elet tele van rozsakkal !
    Koszonom a kedves soraidat !
    Szeretettel….Babu:]

  7. Kedves Rita.
    Van ez igy az eletben.Ugy gondoljuk hogy mindig gyozunk !
    Persze vannak kivetelek is ,amikor a masik a gyoztes !:)
    Koszonom szepen kedves bejegyzesedet.
    Szeretettel….Babu

  8. Ilyen is van – semmibe tűnő szerelem, mely mélyen megrendít…talán a szeretet pótolni tudja az élet hiányzó színeit!? Szomorú hangulatban olvastam lemondással teli versed.
    Szép, megható. Rózsa

Szólj hozzá!