JEKYLL AND HYDE

JEKYLL AND HYDE

Jekyll and Hyde, mindkettő él bennünk,
nekik ad otthont naponta testünk.
Vajon ki fog győzni, és ki hal meg,
kit tartunk butának, és kit bölcsnek?

Hosszú-hosszú a bűnök lajstroma;
vádol a homo, vádol a roma,
kinek más a hite és bőrszíne,
kiben másnak dobog a kicsinye.

Aki nem üvöltötte, hogy igen,
és azt mondta olyan, és nem ilyen,
kiből nem tizenkettő egy tucat,
és felismerte a téves utat.

Lenyúztuk szégyenfoltos bőrünket,
kezünk a hősre virágot ültet,
de ez a kéz ásta a sírokat,
s hasított hátból szappancsíkokat.

Hiába csengett éteri zene,
mást dirigált a karmester keze;
Rohamot harsogott a trombita,
fülünk e zajt szomjasan fölitta.

Most is egy hangon üvöltjük – “Éljen!
Aki nem velünk tapsol, az féljen!
Minket igazol a történelem,
ha gyilkolunk, az csak önvédelem.”

Nincs emléke a drótnak, a füstnek,
öklöknek, ha az arcodba ütnek,
az áramba markoló reménynek –
“Ha itt meghalok, ott továbbélek?

A szenvedésnek lesz-e értelme,
emlékezni fog rá az ép elme,
s a sírokat majdcsak kihantolja?”

– de nő, csak nő bűneink lajstroma.

A kéz ismét a kapcsolóhoz nyúl,
s az Achtung! Hochspannung! ismét kigyúl,
karámba tereljük, mint marhákat,
a feketéket, rozsdabarnákat,

aki sír, vagy nem akar nevetni,
kiben az élet csak leheletnyi,
ki nem hajlandó leköpni apját,
s nem követi másnak a parancsát.

Minden nappal hosszabb lesz a lista,
Jekyll a Hyde-ot tetemre hívja –
“Nézd, mit tettél velem és magaddal!” –
minket Európa nem marasztal.

Újra elzárjuk a külvilágot,
ki belül van, ő lehet csak áldott,
de így jövőnket is kirekesztjük –
“Cipeljék csak egyedül keresztjük!”
-,

habár mi húztuk fel a rémfára,
s ennek szabadságunk lesz az ára.
A miértre sosem kapunk választ,
de Jekyll és Hyde közt maga választ

mindenki. A döntésünk végzetes,
a múlttal számot vetni érdemes,
hogy hol voltunk, és hova jutottunk,
és van-e panaszra elég okunk!

Hisz, ki ostoroz, az saját kezünk,
saját árnyékunk harcol ellenünk,
eret csapol az önmagasztalás,
sírt a Magyar magának maga ás.

A gondolat nem szül újat, steril,
bennünk csak suttogni mer a Jekyll,
amíg bosszú után ordít a Hyde;
– Hallod e tollászkodó papagájt?

Mit tanult, csak ismételni tudja,
nem érti, de hangját meg nem unja:
“Értünk ezer év után is kiáll
István, a király! István, a király!”

“JEKYLL AND HYDE” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Kedves Kitti, Viola, Zsófia és Keni!

    Örülök, hogy tetszésetek elnyerte versem és köszönöm a részben kimerítö hozzászólásokat. A téma örök és kimeríthetetlen, néha Jekyll, néha pedig Hyde kerekedik fölül. Most úgy tünik, hogy Hyde kissé fölényben van, de mint írtam, ezen tudunk változtatni, ha akarjuk.

    Üdvözlettel

    A

  2. Kedves Attila !
    Gratulálok elgondolkodtató megfigyeléseidhez. A versen végigvonulnak az ellentétpárok, aki ebben jártas eligazítást talál benne.
    Őszinte gratulációm, Zsófia.

  3. Kedves Attila!
    Versed előttem egy nagy KÁOSZ, ismeretlen szavakkal, utalásokkal. Sajnos, nem vagyok a tudomány magas fokán!
    Viszont itt van a mi DRÁGA KENINK, aki minden témában megállja a helyét. KÖSZÖNÖM KENI, ÖRÜLÖK, HOGY OLVASHATTALAK. Te is megdolgoztál a hozzászólásodért és fogadd nagy GRATULÁCIÓMAT.
    Szeretettel: Viola :]

  4. [b][center][color=#993300]Kedves Attila !

    Nagyon nagy témát választottál versedben analógiájának Jekyll és Hyde – a jó és a gonosz, mint minden emberben meglévő tulajdonságokat,,,

    Az 1930 évek nagy angol drámája, – filmje, színházi darabja sőt zenés változat is készült e drámáról, ha bár én nem láttam egyiket sem, de valami rémlik bennem, hogy talán mégis,,,

    Ők a köpönyegforgatás nagy skizofrén alakjai voltak, mint sokan a történelem sodrában mások is, és itt főleg a gonoszokra gondolok, mint Te is említetted a holokausztot, ahol egyes emberek kivetkőzve magukból millió szám öltek meg háborodott elmélyük kénye kedvére táborokban más identitású embereket ami a már említett történet igazi megvalósítása volt a gonoszságnak,,,

    De vajon – mivel visszamentél István, a királyig – kérdezem, mert az is a történelem egy része, amely minket is befolyásolt, István nem volt e ugyanolyan jó is és véreskezű e mint Koppány, hisz mindkettőnek egy államalapítás volt a célja, csak más módon és más eszközökkel, s vajon melyik vált volna be jobban nekünk magyaroknak, csak az ég tudná megmondani,,,

    Analógiád az alaptörténetedre hivatkozva a törtélem gaztetteinek sokára kiterjeszthető,,,

    Hatalmas munkát végeztél el a fejedben és egy igen tanulságos és átfogó lényegi kérdésre adtál magyarázatot a bennünk lakó lélek kettősségéről,,,

    Nagyon gratulálok !

    – keni -[/color][/center][/b]

  5. Kedves Attila!
    Hatalmas verset írtál! Történelem és politika pont úgy jellemzi, mint a jelen életünk eseményei. Nem nehéz analógiát találni. Bár a vers visszaadja, amit mondani akarsz, de kétségtelen, hogy vannak elcsúszások. Gyakran érzem magam Babilon tornya alatt, ahol mindenki beszél, ám senki nem érti a másik szavát. A versed remek. Mégis, a nekem legjobban megdöbbentőbbet kiemelem. Gratulálok!!

    "Lenyúztuk szégyenfoltos bőrünket,
    kezünk a hősre virágot ültet,
    de ez a kéz ásta a sírokat,
    s hasított hátból szappancsíkokat."

Szólj hozzá!