Édes édenbe
Fölveszem ruhámat és fáknak sűrűjében,
fejem fölé tartom tarka esernyőmet.
Megcsókolom a jelennek, minden levelét,
kirugom lábam alól, múltamnak köveit.
Emberi alakot látok fénnyel ellőttem,
megfürdök a hit, kék tengerében,
Sürüek a fák, egymás után jönnek,
ahogy haladok, távolabb tünnek.
A fényhez érek összecsukom az ernyőt,
akkor tudom, hogy az alkalom eljött,
Biztosan menni, vadkörtét izlelni,
örökre a szívből félelmeim, kimarni!
2017.04.22.
[b]Elképzelem és megírom ! Köszönöm ![/b]
[b][center][color=#993300]Kedves Angéla !
Idillikus képekben írtad meg ezt a versedet !
Szeretve !
– keni -[/color][/center][/b]