Örökre asszonyod
Lehetnék éles tőr, szívedbe hatoló,
s belevésném magam atomjaidba.
Lehetnék szilánk, tükörről hasadó,
sebző érintés hatolva csontjaidba.
Lehetnék tüske, virágból kiszakadt,
faágról reccsenő, korhadt fadarab,
lehetnék mag, ki benned rügyre fakadt,
s kit a szerelem olykor félreszab.
Lehetnék ég, vagy patyolat, hófehér,
lehetnék kalász, lábad elé dőlő,
lehetnék élet, s öröm, mi belédfér,
kacsokon ringatózó, nagyszemű szőlő.
Lehetnék bármi, mi itten létezik,
világban szétfutó, sárgaszín homok.
De nem vagyok csak szív, amely éhezik,
s örökre elhagyott, de a te asszonyod.
2018. 08. 11.
babumargareta és silberin!!!
(l)(f) Köszönöm nektek!
Nagyon szép,vallomás-szerű soraidhoz gratulálok !
Tele van az elhagyott asszony fájdalmas vágyaival !
Szeretettel….Babu:]
Kedves Emese! Szép költői képek sorozata, amit egy egyszerű, hétköznapi , de mindennél többet jelentő szóval zársz.
Üdv: Kati