a pad, az út, a fák – mint látomás
(evokáció Villon stílusára)
minden ugyanaz – és mégis más,
a pad, az út, a fák – mint látomás
ha képeket keversz az időkben,
zavar, ha bevillanok mert velem
is ott léptél – mellettem,
minden ugyanaz – és mégis más,
épp úgy izgalmas volt a várakozás,
az első csók is könnyesre sikerült,
az a téli alkonyat valahol már eltűnt,
feledni kell – mint a bűnt,
minden ugyanaz – és mégis más,
a pad, az út, a fák – mint látomás,
a kandalló halvány fénye a plafonon,
egy mosoly – egy másik, új arcon,
az idő lépett – új izgalom,
minden ugyanaz – és mégis más,
mint régen – épp olyan találkozás,
épp úgy fájni fog majd az elválás,
a lángod eget fest, fénye világít,
(de) az idő fut- unalmad ásít
Kedves Zsera
úgy látom te tökéletesen tisztában vagy vele, hogy férfiak hiúbbak mint a nők….úgyhogy a bejegyzésednek nagyon örültem én is…..:) 🙂 🙂
köszönöm szépen….igyekszem
üdv
iMRE
igen Janna….az "ellentét" az egyik leghatásosabb költői eszköz….talán sikerült megfelelően használnom….
köszönöm
üdv
iMRE
Kedves Imre!
Sok gyönyörű írás között nem is tudtam melyiket válasszam. További sok sikert kívánok!
Zsera
"Szomjan halok a forrás vize mellett." [i]Villon [/i]
Ellentétek…
[color=#333300]"minden ugyanaz – és mégis más,"[/color]
Gratulálok: Janna
Kitti…
A szereplők változnak….sajnos….pedig amikor esküszünk az örök "örök", a hűség "hűség"….
de az idő pörög
üdv
iMRE
Ica…
Akkor már ketten vagyunk akik imádják Villont…:)))
üdv
iMRE
Keni…nagyon szeretem Villon verselését….különösen Faludy átköltésében….itt a stílusát igyekeztem evokálni…talán sikerült némileg…
üdv
iMRE
Megleptél Imre. Jól sikerült a versed, szinte az időről szól az egész, ami pörgeti a kereket előttünk, ám kisvártatva látjuk mennyire azonos minden, csupán a szereplők változtak…
Grat!
Kedves Imre nagyon tetszett a versed.
Imádom Villon verseit!
Szeretettel gratulálok: Ica
[b][center][color=#993300]Kedves Imre !
Jól sikerült, tartalmas versed – tényleg Villon stílusára hajaz,,,
Gratulálok !
– keni -[/color][/center][/b]