Kijózanít a csönd

Kijózanít a csönd

Foszlik a nyűtt idő, kőhideg bálteremben
pár eltáncolt ócska cipő, őriz egy keringőt,
lassú tangót, rózsa illatot, igaz szerelmet.
Könnyek gyöngye kopog, nem nyílik ajtó,
két kezem merev, fehér alabástrom.
Nem vigyáz rám anyám, nincs gardedám,
hisz nincs is vasárnap, nem is volt talán.
Színe sincs már emlékeimnek, fehér-fekete
moziban ülök, bár ez a nap sem különb
a többinél, kijózanít a halálos csönd.

“Kijózanít a csönd” bejegyzéshez 13 hozzászólás

  1. Drága Ica!
    Ez a valóság, én is így érzem. Aláhúztad az én szomorúságomat is.
    Szeretettel gratulálok: Viola (f)

  2. Drága Alkotótársaim [b]Melinda, ólomkatona, Rzsike, Rózsa (vadvirág)[/b]
    Nagyon szépen köszönöm az olvasást a kedves soraitokat.
    Szeretettel: Ica

  3. Drága Icus, sokan vagyunk így – mindenki aki, az élet és halál mezsgyéjére érkezett…mert bizony ott ácsingózunk – nem tudjuk meddig. Az emlékeink elhalványulnak, szétfoszlanak, ahogy te írod: színtelenné válnak, de lenne itt egy DE! Amíg lélegzünk, emlékezünk, és örülni tudunk a ránk sütő nap éltető fényének – és ezt le is tudjuk írni !- az még jó, nagyon is. Addig semmi sincs veszve.
    Nagyon lélekbe maróan írtad meg érzéseidet a tűnő múlttal kapcsolatban. Remek sorok.
    Szeretettel ölellek Rózsa

  4. Kedves Ica!
    Versed olvasása közben átéreztem azt a szomorúságot, melyet az elmúlt időkre gondolván érezhetsz.
    Szívből gratulálok alkotásodhoz! (f)
    Melinda

  5. Kedves [b]horla, Amarillis, Keni, Etelka, Rita, Lajos.[/b]
    Örülök hogy tetszett a versem, valóban átsüt a szomorúság a múlt rajta.
    Szeretettel köszönöm az olvasást: Ica

  6. Kedves Ica! Gyönyörü szép a versed, gratulálok: Etelka (l)

  7. [i][color=#003333]Kedves Icám !

    A múlt elhalványulásáról írsz szürke képekben, amik majd átmennek fekete fehérbe és körül vesz mindent a csönd,,
    Így vagyunk mi ezekkel a dolgainkkal általában mindannyian, csak nem tudjuk ilyen szépen átadni versben, – mint Te !

    Szeretettel olvastalak !

    – keni – [/color][/i]

  8. Ez szép! Bizony, egy idő után az emlékek kezdenek színtelenné válni,
    aztán már csak a csend ölel.

    Gratulálok elgondolkodtató versedhez! (f)

Szólj hozzá!