ÖRDÖGI SZÍNJÁTÉK

ÖRDÖGI SZÍNJÁTÉK

Én vagyok a gonosz ördög,
Belzebub, Lucifer és Sátán;
púpként ülök mindenki hátán,
szájam feléd szitkot köpköd.

Testet, lelket gnómmá teszek,
az akaratom halhatatlan,
míg konyhámban lobog a katlan,
benne fő, ki reményt vesztett.

Ne könyörögj, nincs kegyelem!
Alkalmat adtam neked százat,
sorsa ellen föl csak az lázad,
ki nem békél meg keblemen.

Kettőnk jussa ugyanaz lett,
az Úrnál kegyvesztettek lettünk;
talán még megmenekül lelkünk,
s bocsánatot nyer a gaztett.

A szándékom sosem volt rossz,
engem is sújt az égi átok;
fogadj el, mint régi barátot,
arcom hasonlít arcodhoz.

Nem tudom, hogy létezem-e,
vagy nagyravaszul kitaláltak,
mert kellek a mennynek s világnak,
hiszen ez a lételeme.

Tán egy színjáték az egész,
csak egy olcsó szappanopera,
egy fertőző járvány, kolera,
pokoli panem et circenses.

“ÖRDÖGI SZÍNJÁTÉK” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. [b][color=#993399]Kedves Attila !

    Néha azt hiszem és manapság egyre jobban, hogy az életünk egy ördögi színjáték, amiben mi vagyunk a legfőbb szereplők, és akikben az ördögi erők is jól megférnek, lásd a politikát, a háborúkat, a pokolbéli robbantásokat még úgy is, hogy akik végrehajtják maguk is vele halnak, vagy azt a tömérdek felhalmozott fegyvert mindenfelé, ami csak arra jó, hogy nem csak az emberiséget kiírtsa, hanem életképtelenné tegye magát a földet is magát,,
    Ember az embernek mára is farkasa maradt !

    Szívesen olvastam versedet !

    Barátsággal !

    – keni -[/color][/b]

Szólj hozzá!